1. fejezet: Első nap

Reggel az órám vad csörömpölésére ébredtem...Félkómásan lecsaptam az éjjeli szekrényemről, de még így sem akart elhallgatni.Mérgesen lehúztam a fejemről a takarót és kikapcsoltam az órát.
-Klassz, az első napom az unalmas és borús Forksban.-dünnyögtem és kikászálódtam az ágyból
Elhúztam a sötétítőfüggönyt, bár felesleges volt este behúzni, hiszen itt sosem süt a nap.Megszokás, a napsütötte kaliforniában elkell az embernek a sötétítő függöny.Mialatt ezt megdumáltam magammal felöltöztem. Leballagtam a lépcsőn anappalival egybekötött konyhába és ebédlőbe.
-Apu már nincs itthon.-gondoltam és elkezdtem kaja után keresgélni
Nem találtam semmi ehetőt.A Hűtő üres volt, bár találtam benne némi citromot és egy félig megsavanyodott kefírt.A konyhaszekrényben sem volt semmi reggelinek használható.
-Egyre jobb.Ha tovább keresgélek talán találok még egy babkonzervet.-szitkozódtam
-Ezzel lemondhatok a reggeliről, bár rámfér a fogyó.-mondtam és belecsíptem a kis súlyfeeslegbe mely a hasam alatt volt
Korgó gyomorral felkaptam a táskám és és elindultam a suliba.Ekkor jutott az eszembe, hogy a suliig majd két kilóméter kéne calatnom az út szélén.Na az kizárt!!
Elindultam az ellenkező irányba, ahola buszmegállót sejtettem. Éppen akkor indult egy busz.Gyorsan felszálltam.
-Ha apu azt akarja, hogy itt Forksba éljek akkor kell vennie nekem egy kocsit!!-gondolkoztam
Lezuttyantam egy helyre. Mikor elhelyezkedtem a mindenki összesúgott a hátam mögött. Nem nagyon tudtam kiről vagy miről beszélgetnek, csak remélni tudtam, hogy nem rólam. A buszon alig volt valaki. És azok is csak öreg nénik és bácsik voltak.
-Úgy látszik, Forksban csak NEKEM nincs kocsim.
A busz hihetetlenül lassan vánszorgott. Majd húsz perc buszozás után végre megérkeztem a suli elé. Persze az eső esett (mint mindig).Ilyedten vettem észre, hogy az órám már negyed kilencet mutatott.
-Megjegyzés: minimum hatkor kell kelnem.
Előkapartam a táskám aljából egy gyűrött papírt, melyre az óráim voltak felírva és az hol vannak.
-Az első órám angol, és a B épületben.-olvastam hangosan
-Klassz megint ki az esőbe.-szitkozódtam és kiszáguldottam az ajtón
A csukját már fel se tettem.
-Ha mázlim van holnapra meg is fázok.-morogtam és a kilincsért nyúltam, de mikor közelebb léptem elcsúsztam valamin
Paff.Estem hangosan a földre.
-És a nyakamat is kitöröm.
Nyolc húszra sikerült is beesnem az angol terembe.
-Jóreggelt Isabella Swan.-köszöntött a tanárnő
-Jóreggelt.-dünnyögtem és gyorsan leültem egy szabad helyre az utolsó padban.
Csak akkor vettem észre, hogy a hajam csöpög a víztől...Mindenki engem néz és áá felfordult a gyomrom is.Mindenki kivéve egy jólöltözött barnahajú fiút.Az arcát nem láttam, de nem is nagyon érdekelt.Most azzal voltam elfoglalva, hogy csöngessenek végre ki. Ez meg is történt rövid idő múlva, de nekem ez a rövid idő egy örökkévalóságnak tűnt.
-Miért vagyok ÉN pont ÉN olyan érdekes?-kérdeztem magamtól
Mikor kicsöngettek a hajam már nagyjából megszáradt, ezért összefogtam lófarokba.Siettem a következő órámra ami biológia volt. Amelett a fiú melett haladtam el aki nem fordult felém. Mikor elsietett mellettem a szemem sarkából láttam, hogy még most sem fordult felém. Fellélegeztem, hogy ebben az unalmas iskolában egyáltalán városban van egy olyan egyén aki nem velem foglalkozik. De az örömöm elpárolgott amikor egy fiú csatlakozott hozzám valami lány társaságában. Lelkesen csacsogtak nekem, de nem tudom miről, csak annyit jegyeztem meg, hogy velük járok angolra. Még mindíg a fiún járt az eszem. Egy pillanatra láttam az arcát. Gyönyörű angyalarca volt. És porcelánfehér bőre, csak ennyit láttam belőle, de valahogy őgy éreztem ha nem láthatom még többet akkor megpusztulok. Próbáltam kiverni a fejemből ezt a beteges képzelgést, de valahogy nem ment. Teljesen rabulejtett. Egyáltalán már csak a jelenléte is felüdülés volt. Elértem a biosz teremhez. A fiúnak és a lánynak is biológia órája volt.
-Milyen mázli, nekem és Mike-nak is bioszunk lesz.-trillázta a lány, azthiszem valami Jessica volt a neve
-Igen tényleg, mázli.-mondtam és körbenéztem a teremben
Sehol nem láttam szabad helyet. Egy hely azért mégis akadt, és pechemre pontosan a fiú mellett. Kelletlenül előpakoltam és leültem. Becsöngettek, és a tanár úr beviharzott az osztályterembe. A fiú még mindig nem nézett rám, de én állandóan őrá gondoltam. A szemem sarkából minden mozdulatát követtem. Eltelt úgy az egész óra, hogy nem is figyeltem csak rá. A többi órá ehez képest unalmasan telt.